image_pdfimage_print

K. Dudás Mária:

Csak a gyökér kitartson!*

Mit jelent számomra a matyó kultúra öröksége?

E kérdő-mondat hallatán három szó ötlik fel bennem: büszkeség, kötelesség és felelősség.

Büszke vagyok arra, hogy olyan etnikumhoz tartozom, amely ellenszélben is képes megőrizni értékeit, ápolni hagyományait.

Kötelességemnek érzem, hogy továbbadjam azt az értékrendet, amely nekem belső tartást adott, amely kapaszkodót jelent az életemben, a mindennapjaimban.

Felelősség terhel bennünket a jövő generációért, az utánunk következők identitásáért, a matyóság életfájáért, mert minden fának akkora a lombja, amekkora a gyökere. Ez pedig az a gyökér, amit örökségbe kaptunk az elődeinktől, s amit nekünk felelősséggel tovább kell örökítenünk.

Alföldi Géza egyik kiváló opusza, „A fa névtelen gyökerei” című verse jut most hirtelen eszembe: „… Csak a gyökér kitartson!/ Még ma is hallom,/ Motyogott nagyapám:/ Nem lesz baj gyermek!/ Dió lehullhat,/ Új tavasszal terem az ág újat,/ Ág is kinő a letépett helyére,/ De ha a gyökér nem bírná tovább,/ A diófának kisunokám, vége!/…”

A régi matyóvilágból nem sírom vissza a summásnyomort, a keményített négy alsószoknyát, a tizenvalahány sor szőrt a höndörgőm alján, a nádfedeles pici házikókat, és a gagyi ragyogókat. De bizony visszasírom az önellátó gazdálkodást, a családi összetartást, az utcaközösségeket, a kitanyázást, az Isten-haza-család szentháromságán alapuló értékrendet.

A matyó kultúra örökösének lenni büszkeség, kötelesség, felelősség. Ám ezek eddig csak szép szavak, s mindaddig azok is maradnak, amíg a gyakorlatban nem érhetők tetten. Mit is teszek én a matyó kultúra ápolása, továbbéltetése érdekében? Az, hogy kislány korom óta jól bánok a varrótűvel és a horgolótűvel, az én generációm esetében még egészen természetes. A tollal is jól bánok, írok a matyó kultúráról; a színpadról a számmal terjesztem, amit örökségbe kaptam. Mindezen kívül alapítója vagyok a Hímző-körnek, a Mérték-körnek és a Hagyományőrző Együttesnek is.

A matyó kultúra a magyar kultúra reprezentánsa, s az UNESCO jóvoltából immáron az egyetemes kultúrának is része. Legyünk büszkék erre.

*Elhangzott: 2014.november 27-én a „MÉRTÉK” Kör (Matyóföldi Értékközvetítők Baráti Köre) őszi összejövetelén.