Tudjuk, hogy nem haltál meg,

csak átmentél a túlsó partra.

 

Az maradtál, aki voltál, úgy szólítunk,

azon a néven, ahogy mindig hívtunk.

Úgy beszélünk Rólad ezután is, ahogy szoktunk.

Nem keresünk új szavakat.

 

Tudom, nem akarod, hogy ünnepélyes,

szomorú arccal forduljunk Feléd,

hogy távolságtartó pátosszal beszéljünk Rólad.

 

A fonalat nem vágta el semmi.

Csak, mert a szemünk nem lát Téged,

nem vagy a gondolatainkon kívül.

Nem vagy messze, az út másik oldalán élsz tovább.

Szent Ágoston is valahogy így tanítja.

 

Élek a gyanúperrel, hogy a túloldal Veled néha

zajos lesz kicsit, mert azt hiszem, hogy majd

odaát is felzúgatod néha kedvenc gépeid.

 

Drága János Bácsi.

A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete

nevében búcsúzok, nyugodj békében a III. stáció mögött.

A feltámadás reményében találkozunk.

Isten Veled!

 

K. Dudás Mária